A genitális fekéllyel jellemezhető szexuális úton terjedő betegségek közül világszerte a leggyakoribb betegség. A herpesz kórokozója a humán herpesz vírus 1. illetve 2. típusa. Mindkét típus előidézhet tüneteket a nemi szerveken, bár a tapasztalatok szerint az 1. típusú vírus általában valamivel kevésbé súlyos elsődleges fertőzést és ritkábban ismétlődő, enyhébb lefolyású kiújulásokat okoz.
A virussal történő fertőződés első alkalommal az esetek egy részében primer (elsődleges) genitális herpesz tüneteit idézi elő. A fertőződést követően 3-12 nap múlva fájdalom, bőrpír, majd többszörös hólyagképződés jelentkezik a nemi szervek területén illetve a végbélnyílűs körül, a megfertőződés helye függvényében. A környéki nyirokcsomók megnagyobbodnak, fájdalmasak, a vizelés-székelés nehezített. A helyi tüneteket láz, általános tünetek ( rossz közérzet, fejfájás, elesettség) kísérhetik. Kezelés nélkül 1-3 hétig állnak fenn a tünetek, a kialakuló eróziók bakteriális illetve sarjadzógombás felülfertőződése nem ritka (folyás, bűzös váladékképződés). Férfiakban húgycső gyulladásos tünetek (vizelési panaszok,folyás) kísérhetik a hímvesszőn jelentkező elváltozásokat.
A vírussal történő fertőződés tünetmentesen vagy enyhébb tünetek kíséretében is kialakulhat. A fertőzést követően a virus a szervezetben latens állapotban az érző idegdúcokban bújik meg, és különféle úgynevezett „trigger faktorok” hatására szaporodásnak indulva a recidiváló (kiújuló) genitalis herpesz tüneteit idézi elő. Ezek a trigger faktorok lehetnek stressz, fizikai trauma (akár a közösülés is!), menses, lázas állapot, napfény, egyéb fertőzések. A recidivák gyakorisága és súlyossága a szervezetben perzisztáló vírus és a gazdaszervezet immunállapota függvényében igen változó lehet.
A kórisme felállítása elsősorban a klinikai tüneteken alapszik. Különösen nagy gyakorlattal rendelkeznek azok a nemi gyógyászok akik elsődlegesen az STD ellátására specializálódtak. Napjainkban természetesen lehetőség van a tünetes betegeknél a kórokozó direkt kimutatására PCR módszerrel. Kétes eseteknél a nemigyógyász szakorvos az összes egyéb lehetőséget mérlegelve állítja fel a diagnózist.(pl. szifilisz, egyéb okok, amelyek sebképződéshez vezetnek).
Helyi fertőtlenítő, hámosító kezelés mellett szisztémás antivirális szer alkalmazása szükséges primer fertőzésben. A kiújulások kezelését ma már rövid ideig szisztémásan alkalmazott antivirális készítményekkel végezzük.
Igen fontos tudni, hogy tünetmentes virus hordozó is lehet a fertőzés forrása, illetve a recidiváló genitalis herpeszes beteg nem csupán tünetes, hanem tünetmentes állapotban is üríthet vírust, ennél fogva fertőzhet. Az ilyen betegek számára tünetek fennállása esetén a szexuális absztinencia, tünetmentes állapotban óvszer használata javasolt. Tekintve, hogy az 1. típusú vírus is okozhat nemi szervi herpeszes tüneteket orogenitalis érintkezés kapcsán, az előbbiekben leírtak az ajak herpeses betegekre is vonatkoznak.
A fatalis következmények miatt a perinatalis fertőződés kiemelt fontosságú. A fertőzött szülőcsatornán való áthaladás kapcsán akvirált herpeses fertőződés (agyvelőgyulladás, sepsis) magzati halálozűása igen magas (50%). Amennyiben recidiváló genitalis herpeszes anyánál a szülés időpontjában tünetek észlelhetők, császármetszést kell végezni. Ha terhes nőnek recidiváló genitalis herpeszes partnere van, fel kell világosítani arról, hogy a terhesség alatt történő primer herpeszes fertőzés veszélyt jelent a magzat számára , ezért különösen fontos a fertőződés elkerülése ebben az időszakban (óvszer használat!). Ha a partner ajakherpeszben szenved, akkor az orális szex kerülendő a terhesség alatt.
