Szerző: Dr. Máté Szabolcs
A legtöbb tini és fiatal nő számára a legrettegettebb dolgok közé tartozik a nőgyógyásszal történő találkozás, illetve a nőgyógyászati vizsgálat. Mivel sokak számára nem ismert, hogy miért is fontos nőgyógyászhoz fordulni, mi történik a vizsgálat során, szeretnék választ adni azokra a kérdésekre, melyeket legtöbbször csak magukban fogalmaznak meg, barátnőikkel, esetleg édesanyjukkal beszélnek meg a fiatal nők, illetve pár témát felvetni, melyek ismeretét fontosnak érzem minden fiatal számára.
Miért fontos az édesanyákon kívül orvossal is beszélni ezekről a kérdésekről? Azért mert az elmúlt években, mióta az anyukák elhagyták a serdülőkort, nagyon sok változás történt. Megváltozott az orvosok szemléletmódja, fejlődtek a diagnosztikus és terápiás lehetőségek, és rendkívüli sebességgel bővül folyamatosan az orvostudomány ismerete.
Az elmúlt években óriási társadalmi változások történtek. Nyíltabban beszélnek az emberek a szexualitásról, korábban kezdik a fiatalok a szexuális életet. Ugyanakkor nagyon szomorú az, hogy nem változott az átlagember, különösen nem a fiatalok tájékozottsága – sem az egészséget és betegségeket illetően, sem pedig a szexualitás gyönyört és veszélyt rejlő oldaláról. A tájékozatlanság persze nem a fiatalok hibája, ugyanakkor elsősorban ők lesznek annak elszenvedői. Ez az össznépi tudatlanság számos dolognak köszönhető. Oktatási rendszerünk nem tartott lépést a társadalmi változásokkal, illetve azokkal az új ismeretanyagokkal, melyekre az orvostudomány az elmúlt 1-2 évtizedben tett szert. Kormányzati szintről széleskörű kampány évek óta nem volt, a sokat szidott profitorientált gyógyszergyárak voltak sokáig az egyetlenek, akik nyilván saját érdekeik miatt foglalkoztak az információ széleskörű terjesztésével. Az új ismeretanyagok megszerzésének sokáig a média volt az egyetlen forrása, ahol a cél általában az, hogy rövid formában nagy hatást elérjenek el, illetve előszeretettel cincálnak szét az unalomig egyes divatos, ám sokszor annál kevésbé fontos témákat... és arról a rengeteg fél-, illetve téves információról már ne is beszéljünk. Az elmúlt években az internet ad lehetőséget arra, hogy igen nagy mennyiségű információt juttasson el az emberekhez. Az interneten persze leginkább akkor tudunk információhoz jutni, ha tudjuk, mit keressünk, utána már csak az információáradattal kell megbirkóznunk. Ehhez is szeretnék segítséget nyújtani, hiszen, ha valaki szívesen olvasna többet is az általam felvetett témákról a kulcsszavak ismeretében könnyen megteheti.
A modern európai orvoslás elsősorban a betegség gyógyítására, nem pedig az egészség megőrzése helyezi a hangsúlyt, ezért az emberek többsége is csak akkor fordul orvoshoz, amikor betegnek érzi magát (szakrendelőkben általában csak erre van idő). Ezzel ellentétben mindenkinek azt szeretném javasolni, hogy mielőtt megkezdi szexuális életét, forduljon nőgyógyászhoz, hogy megbeszélhessük a számára legkedvezőbb fogamzásgátlási módszert, a szexuálisan terjedő betegségekről (std), azok elleni védekezésről információkat kaphassanak és megbeszélhessük azokat a szűrővizsgálatokat, melyek minden nő számára javasoltak annak érdekében, hogy időben észlelhessük betegségeiket.
Természetesen amennyiben valakinek panaszai vannak, szintén javasolt nőgyógyászhoz fordulnia.
Először is nem olyan rémes, mint amilyen a híre!
A nőgyógyásszal való találkozás mindig beszélgetéssel kezdődik, amit orvosi nyelven „anamnézis felvételnek” nevezünk. Célja, hogy megtudjuk, hogy a páciens miért fordult orvoshoz, amennyiben panaszai vannak azokat pontosan megismerjük, illetve korábbi panaszairól, betegségeiről, családjában előforduló betegségekről, mensturációs ciklusairól (utolsó menses első napja, mensturációs ciklusok hossza, a vérzés hossza, erőssége, a mensest kísérő tünetek) szoktunk informálódni. A beszélgetésnek több haszna is van: a nőgyógyász számára egy részletes anamnézis felvétel során szerzett információ nagyon sokban segít a betegség pontos diagnosztikájában, felhívhatja a nőgyógyász figyelmét olyan veszélyekre (betegségekre) melyek bár még nem okoznak panaszokat, viszont később nagyobb eséllyel megjelenhetnek, és nem utolsó sorban a páciens és orvosa számára is fontos abban, hogy a személyes hangvételt megtalálhassák, a feszültség feloldódhasson. (Itt jegyzem meg, hogy orvosi rendelőben legtöbbször magázódni szoktunk. Gyerekorvos, gyermeknőgyógyász természetesen tegezi a gyerekeket, azonban a serdülőkorban lévő lányokat, fiatal nőket az orvosok többsége magázza. Ez természetesen nem szabályszerű, vannak kollégák, akik előszeretettel tegeződnek fiatal betegeikkel és ezt természetesen a beteg is kezdeményezheti. A jó orvos beteg kapcsolat alapja a megfelelő kommunikáció, ami nem merül ki a tegeződés-magázódás kérdésében, de a váltás alkalmanként sokat segíthet benne.)
A beszélgetést (anamnézis felvételt) vizsgálat követi/követheti.
A felnőtt nőkön végzett általános nőgyógyászati vizsgálat serdülőkorban, szűz lányok esetében sok mindenben módosulhat. Jellemző, hogy csak olyan vizsgálatot végzünk, mely feltétlenül fontos. Azt, hogy melyek ezek a vizsgálatok, természetesen a panaszok döntik el.
A vizsgálat mindig nőgyógyászati vizsgálószéken történik, melyből számtalan típus létezik, elsősorban a lábtartók formájában van ez eltérés. Fekvő, félig fekvő testhelyzetben kell a lábtartóba helyezni a lábakat, így a szeméremtest, hüvely mind a beteg, mind az orvos számára kényelmesen vizsgálható.
Szeméremtesti panaszok, hüvelyfolyás esetén szűz lányoknál csupán megtekintés, esetleg mintavétel történik egy vattapálca segítségével a hüvelybemenetből. A nőgyógyász a vizsgálat során a szeméremajkakat kezével széthúzza, hogy a hüvelybemenetet láthatóvá tegye. Ez a vizsgálat bár kellemetlen, hiszen intim testrészt vizsgál az orvos, de teljesen fájdalommentes.
Amennyiben a már volt szexuális kapcsolata a betegnek, hüvelyi vizsgálatot is kell végezni, hiszen a panaszok eredete sokszor a hüvely, még akkor is, ha ott nincsenek panaszok. Hüvelyi vizsgálat egy fém, vagy műanyag eszköz (lapoc), köznapi nevén „kacsa” segítségével történik, mely több méretben is készül. Mindig a hüvely méretének megfelelő „kacsát” kell választani, hogy fájdalmatlanul optimális feltárást biztosítson az orvos számára. A hüvelyi vizsgálat során az orvos látótérbe hozza a méhszájat, ami a legtöbb nőnek nem okoz fájdalmat. Amennyiben a hüvely az átlagosnál érzékenyebb (pl. gyulladás-, görcsös medencefenék izomzat-, különösen szűk hüvely esetén) a vizsgálat sajnos fájdalmas lehet. Sokat segít, ha vizsgálat során minden izmát ellazítja a páciens. Méhnyakrák szűrés esetén (még lesz róla később szó) a méhszáj felszínéről az orvos egy erre a célra készült pálcával mintát vesz, majd bizonyos oldatokkal (ecetsav, jódos oldat) ecseteli, végül egy speciális eszköz mikroszkóp (kolposzkóp) segítségével megtekinti. A kolposzkópból van hagyományos mikroszkópszerű és videokamerára hasonlító, digitális változat is. A hüvelyváladékból és a méhszájból speciális vizsgálatok céljából (gombák, baktériumok és vírusok kimutatása) mintákat vehetünk. A méhszájból való mintavétel beleértve a rákszűrést is minimális fájdalommal járhatnak.
A hüvelyi feltárást követően „bimanuális” vizsgálatot végzünk, vagyis a nőgyógyász egy, tágabb hüvely esetén (már többször szült nőknél) két ujját a hüvelybe vezeti, miközben másik kezével az alhasra gyakorol kisebb-nagyobb nyomást. A cél, hogy kitapogassa a méhet és a petefészkeket, illetve az esetlegesen a kismedencében található kóros elváltozásokat (cystákat, petevezeték tágulatot). Bár a vizsgálat ezen része általában kellemetlen, alkalmanként fájdalmas is, a megtapintás útján számos olyan információhoz is hozzájutunk, melyekhez egy képalkotó vizsgálattal, (nőgyógyászatban leggyakrabban az ultrahang vizsgálatot használjuk) nem tudunk hozzájutni, ilyen maga a fájdalom is, hiszen az sokszor magát a problémát mutatja meg.
Tehát röviden elmondható, hogy hüvelyi vizsgálatot – legyen a hüvely kacsával történő feltárása, vagy a „bimanuális” vizsgálat – első szexuális kapcsolatukon már átesett nőknél végzünk. Abban az esetben, ha szűz nőn kell kismedencei vizsgálatot végezni, az orvosnak két lehetősége van: a hüvely helyett a végbélbe vezetve mutató ujját, a vizsgálat hasonlóképpen elvégezhető, mint hüvelyi úton, másik lehetőség hogy érett korú, de még szűz nők szűzhártyája legtöbbször kellő tágasságú ahhoz, hogy óvatosan egy ujjal a vizsgálat hüvelyen át is elvégezhető legyen. A végbélen át történő vizsgálat bár riasztóan hat, szintén csak kényelmetlen, kellemetlen érzés, de nem fájdalmas.
Szűz lányokon, nőkön a bimanuális vizsgálat helyett legtöbbször hasi ultrahang vizsgálatot végzünk, mely bár rosszabb képet ad, mint a hüvelyen át végzett ultrahang vizsgálat, mégis a legtöbb esetben kielégítő információt ad az orvos számára. Hasi ultrahang vizsgálatot teli húgyhólyag mellett kell végezni, olyankor, amikor a vizeletét már alig tudja a beteg visszatartani. Ilyenkor ugyanis az ultrahangnyalábok a vizelettel telt hólyagon áthaladva szépen kirajzolják a kismedencei szerveket (méh, petefészkek), ellenben ha a hólyag nem kellően telt, belek állnak az ultrahangnyalábok és a vizsgálandó szervek közé, melyek azokat visszaverik, így a kép elmosódik.
A rákszűrésen méhnyakrák szűrést értünk, melynek célja, hogy a méhnyakrákot megelőző hámelváltozásokat észleljük, melyeket kezelve a méhnyakrák megelőzhető. A rákmegelőző állapotnak számos súlyossági formája létezik, mely súlyossági foktól függően spontán gyógyulhat, vagy tovább változhat rákos állapotba.
A Magyar Nőgyógyász Szakmai Kollégium javaslata szerint a szexuális élet megkezdését követően egy évvel javasolt az első méhnyakrák szűrés, majd ezt követően évente javasolt ennek ismétlése. Országonként változhat a vizsgálatok ajánlott sűrűsége, mely elsősorban a szűrővizsgálat típusától függ.
A méhnyakrák szűrést Magyarországon két módszer együttes használatával végezzük. A legfontosabb a cytológiai vizsgálat mely azt jelenti, hogy a méhszáj felszínéről megfelelő pálca segítségével, óvatos mozdulattal felszínes sejteket távolítunk el, melyeket tárgylemezre kenünk, majd cytológus orvos speciális festés után mikroszkóppal megvizsgál. Ezt a vizsgálatot egészíti ki a kolposzkópos vizsgálat, mely a méhszáj felszínének mikroszkópos vizsgálata. Itt nem sejteket, hanem a hámszerkezetet és az ereket vizsgáljuk, melyek kóros sejtelváltozásokra utalhatnak.
Mint nagyon kevés dolog az életben a méhnyakrák szűrés sem ad 100%-os biztonsággal negatív leletet! (Igaz erről nem nagyon szeretnek az orvosok beszélni.) Mivel a kombinált módszer meglehetősen pontos eredményt ad, és a méhnyakrák kialakulása lassú folyamat, a rák kialakulásáig legtöbbször éveknek kell eltelnie, ha valaki valóban évente eljár rákszűrésre, kellő biztonságban érezheti magát. Ha valaki még nagyobb biztonságra vágyik, HPV szűrés javasolható.
Kóros lelet esetén általában gyulladásgátló kezelést, kimutatott HPV fertőzés esetén esetleg immunerősítő gyógyszer szedését javasoljuk, melyek segíthetik a spontán gyógyulást, majd minimum 6, de legfeljebb 12 hét múlva megismételjük a vizsgálatot. Ismételten kóros lelet esetén, amennyiben az bizonyos súlyossági fokot meghalad, műtétes kezelés javasolt.
A HPV (Humán Papillóma Vírus) fertőzés okozza a méhnyakrákot. Ez persze nem ennyire egyszerű, belemélyedhetnék a részletek tárgyalásába, de nem teszem, mert a lényegen nem változtat. A HPV fertőzés mai ismereteink alapján elengedhetetlennek látszik a méhnyakrák kialakulásában. A HPV szexuális úton terjedő vírus, melynek számos típusa létezik. A méhnyakrák kialakulása szempontjából a HPV típusai kis, alacsony és magas rizikócsoportba sorolhatóak. Egyik típus sem okoz feltétlenül tüneteket, és pláne nem méhnyakrákot, ezért halálra rémülni akkor sem kell, ha a magas rizikócsoportba tartozó vírusfertőzés igazolódik. Az alacsony rizikócsoportba tartozó típusok rákot ugyan nagyon ritkán, egyes típusai soha sem okoznak, azonban gyakran igen kellemetlen és sokszor nehezen kezelhető nemiszervi szemölcsök kialakulásához vezetnek. A HPV fertőzés gyakran tünetmentes, és ami még fontosabb, problémát sem okoz, mert az immunrendszer időben semlegesíti a fertőzést. (A rákmegelőző hámelváltozások, illetve a korai stádiumú méhnyakrák sem okoz tüneteket, ezért fontos rákszűrésre akkor is elmenni, amikor semmi kellemetlen tünetet nem érzünk). Az elmúlt években elérhetővé vált a HPV kimutatása. A vizsgálat célja az, hogy kimutatva a tüneteket nem adó HPV fertőzést, megtehessünk mindent annak érdekében, hogy azt az immunrendszer legyőzze (sajnos vírus ellenes gyógyszer vagy terápiás védőoltás még nem létezik ellene), illetve a rákszűrések gyakoribbá tételével időben ki tudjuk szűrni azokat, akikben a HPV fertőzés következtében kóros hámelváltozás (rákmegelőző állapot) alakult ki.
Bizonyos típusai ellen az elmúlt években fejlesztettek ki védőoltást. A védőoltás a leggyakrabban rákot okozó HPV 16, HPV 18 típusok és a leggyakrabban szeméremtesti szemölcsök kialakulásához vezető HPV 6, HPV 11 típussal szemben igen hatékony védelmet jelent, de csak akkor hatásos, ha még nem vagyunk fertőzöttek.
Védőoltást elsősorban a szexuális élet megkezdése előtt javasoljuk beadni, de szintén hatékony lehet azoknak a fiatal nőknek, akik igazoltan nem fertőzöttek az adott típusokkal szemben.
Mivel a HPV védőoltás csak bizonyos típusokkal szemben okoz védelmet, továbbra is a legfontosabb védekezési módszer a vírussal való találkozás elkerülése. Ez sajnos nem egyszerű! Az óvszer használata ugyan némileg véd, azonban nem ad teljes biztonságot, mivel a vírus nem csak az óvszer által borított tesztrészeken (hímvessző, hüvely, hanem a szeméremtesten, herezacskón is jelen lehet és fertőzhet. Ezért kimondhatjuk, hogy biztonságos szex a HPV ellen nem létezik. Ezért nagyon fontos, az alkalmi kapcsolatokat kerülése.
Egy jelenleg folyamatban lévő vizsgálat résztvevői olyan nők, akiken kóros rákszűrés miatt műtéti beavatkozást kell végezni, arra a kérdésre, hogy hány partnere volt élete során legtöbben a 3-5 partnert jelölik meg. Sok az öt partner? Egy fertőzött partner is elegendő ahhoz, hogy akár halálos betegséget elkapjunk (pl. AIDS), ennek ellenére nagyon sok fiatal számára az öt partner nem tűnik soknak. Azonban számoljunk csak utána! Ha az 5 partnernek szintén 5 partnerrel volt kapcsolata mielőtt velünk találkozott volna, az már azt jelenti, hogy 25 ember vírus és baktériumflórájával léptünk áttételes úton kapcsolatba! Amikor vért adunk legtöbbször 2-3 ember vérét adjuk be a betegnek, olyanok vérét, melyeket minden kimutatható kórokozóra szűrtek, mégis félünk tőle! Akkor mért nem félünk attól, hogy 25 emberrel lépjünk intim kapcsolatba?!
Csökkentsük az alkalmi kapcsolatok számát, olyan partnert ne válasszunk, aki köztudottan szereti cserélgetni partnereit, és ami a legfontosabb, és talán a legkönnyebb módon kivitelezhető, hogy védekezzük óvszerrel, mert az a legtöbb kórokozó ellen megnyugtató védelmet nyújt. Végül, ha különösen körültekintőek szeretnénk lenni, menjünk el párunkkal vizsgálatra, ahol szakszerű módon kivizsgálják és szükség esetén kezelik a kórokozókat.
A leggyakrabban méhnyakrákot okozó típusokkal szemben (HPV 16, HPV 18) nagy biztonsággal véd, és így megelőzi azokat a rákos elváltozásokat, melyeket ezek a típusok okoznának. Néhány ritkább HPV típus esetében is kimutatták, hogy védhet az oltás, de sokkal kisebb hatékonysággal. Ugyanakkor nagyon fontos tudni azt is, hogy olyan HPV típusok okozhatnak méhnyakrákot, melyek ellen jelenleg nincs hatékony védőoltás, ezért a méhnyakrák szűrés a hagyományos módszerekkel az oltottak számára sem nélkülözhető.
Sajnos igen! A jóval ritkábban előforduló hüvely, szeméremtesti és szájüregi rákok, valamint a szintén gyakori végbélrák esetében is a HPV fertőzés okolható, bár nem alapfeltétele a daganat kialakulásának, de sok esetben kimutathatóak a daganatban.
Jelenleg két típusú HPV védőoltás kapható. Általában nőgyógyász írja fel és adja be. Három oltás beadása után alakul ki a védettség, az első injekciót követően két, illetve hat hónappal kell az ismételt injekciókat beadni. Mellékhatást alig okoz.
A menstruáció röviden megfogalmazva a méhnyálkahártya ciklusos leválása okozta hüvelyi vérzés. Természetesen a történet ennél lényegesen bonyolultabb. Az agyalapi mirigy és a petefészkek pubertás során kialakuló ciklusos hormontermelése a méhnyálkahártyának ciklusos változását idézik elő, melyre a ciklus első 14 napjában az ösztrogén hormon hatására vastagodás (proliferációs fázis) majd a peteérést követően a progeszteron hormon hatására a terhesség beágyazódására alkalmassá válás (szekréciós fázis), végül amennyiben megtermékenyülés nem jön létre, annak vérzés kíséretében történő lelökődése (menstruáció) jellemző. A menstruációs ciklus és annak problémái jól jelezhetik a háttérben zajló hormonális folyamatok épségét és kóros működését.
Magyarországon a lányok első mensturációja (menarche) jelenleg átlagosan 12,6 éves korban következik be. Kezdetben a rendszertelen menstruáció a jellemző, de idővel egyre rendszeresebbé válik. Másfél évvel a menstruációt követően már csak a 22-23 napnál nem rövidebb és a 34-35 napnál nem hosszabb ciklusokat tartjuk normálisnak.
A menstruáció gyakran jár kellemetlen tünetekkel: alhasi fájdalom, fejfájás, mellfeszülés, ingerlékenység, depresszió. Ezek a tünetek az enyhe, könnyen elviselhető fokozattól a saját magának, és környezete számára is elviselhetetlen panaszokig változhatnak. Sokan úgy gondolják, és ebben nagy szerepe van a másoktól látottaknak, hogy a menstruáció kötelező velejárója a szenvedés. Azt, hogy ezt hogyan viselik, magukba fojtva, erőnek erejével megpróbálva a rutin életvitelt folytatni, vagy panaszaikat a környezet számára nyilvánvalóvá téve, szintén az anyától, testvértől, barátnőktől látott viselkedés, a környezet és a magukkal szemben támasztott elvárásoktól függ. A panaszokra jellemző, hogy a menses pár nappal megelőzően kezdődnek és sokszor a havi vérzés kezdetével enyhülnek, és gyorsan meg is szűnnek. Bár a menstruáció minden kellemetlen kísérő tünetét általában nem sikerül megszűntetni, a panaszok jelentős részén lehet segíteni. Első lépésként néhány rutinvizsgálattal ki kell zárni, hogy a panaszok hátterében (elsősorban fájdalom) a szervi elváltozásokat. Amennyiben szervi okokra nem vezethetők vissza a panaszok, azok hátterében leggyakrabban rendellenes hormonális és biokémiai folyamatok állnak (funkcionális/idiopátiás típus). Ha szervi ok nem igazolódik (fiatal korban a többség ilyen eredetű), akkor gyógynövény tartalmú készítmények, fájdalomcsillapítók, gyulladáscsökkentők, görcsoldók, fogamzásgátló gyógyszerek szedése jön szóba. A gyógyszeres kezelés megfelelő megválasztása és helyes szedése esetén a tünetek többsége jelentősen enyhíthető.
Amennyiben a ciklusok másfél évvel az első vérzés jelentkezését követően is rendszertelenek, vagy a már rendszeressé vált ciklusok ismét rendszertelenné válnak, a háttérben a hormonrendszer működési zavara feltételezhető. A hormonrendszer rendkívül összetett hálózat, melynek részleteit ma próbáljuk megismerni. Összetettségénél fogva a rendszer nagyon sérülékeny, számos külső tényező hatással lehet áttételes úton a nemi ciklus szabályozására, (pl.: kóros soványság, túlsúly, pszichés stressz, fokozott fizikai igénybevétel). Bár többen úgy gondolják, hogy nem baj a rendszertelen menstruáció, mert így legalább ritkábban kell szenvedni a kellemetlen tünetektől, nincs igazuk. A hormonális szabályozás hibája miatt a petefészkekben a peteérés általában tökéletlenül zajlik le, elmarad a petesejt kiszabadulása (ovulatio) és a progeszteron hormont termelő sárgatest nem fejlődik ki. Mivel ilyenkor a ciklus során nem alakul ki a két fő női nemi hormon, az ösztrogén és a progeszteron közötti természetes egyensúly, számos kellemetlen tünet jelentkezhet: átlagosnál bővebb és elhúzódó vérzés, mellfeszülés, hüvelyfolyás alhasi fájdalom, petefészekcysták kialakulása, és nem utolsó sorban rendszertelen ciklusok esetén általában később ismerik fel a nem kívánt terhességet. A probléma kezelése mindenképpen kívánatos! Amennyiben van olyan fent említett külső tényező melynek változtatása lehetséges, pl. kóros soványság esetén plusz kilók felszedése, túlsúly esetén fogyás, fizikai és szellemi igénybevétel csökkentése, hatékonyan és mellékhatások nélkül visszaterelheti a ciklust a normál kerékvágásba. Amennyiben a panaszok hátterében nem külső okok állnak, vagy azok változtatása sikertelen, gyorsabb megoldás kívánatos. A kezelés a hormonális rendszerre ható gyógyszerekkel, hormonhatású készítményekkel, fogamzásgátló tablettákkal történik.
Teenager korban az átlagosnál nagyobb mennyiségű vérveszteséggel járó menstruációk hátterében általában nem szervi okok, hanem szintén a rendszertelen, kiegyensúlyozatlan hormonális működés áll, kezelése a rendszertelen ciklusokhoz hasonló módon történhet. Fontos a megfelelő étrenddel, illetve vas készítménnyel a vérveszteség okozta vérszegénységet és vashiányt megelőzni illetve kezelni.
Termékeny korú nőknél a menstruáció kimaradás legtermészetesebb oka a terhesség, ezért amennyiben a szexuálisan aktív nő menstruációja késik, mindig gondoljon erre a kézenfekvő, ám teenager korban legtöbbször nem kívánatos lehetőségre! Manapság a gyógyszertárakban és drogériákban is kapható igen érzékeny és pontos vizelet tesztek segítségével igen egyszerűen bárki meggyőződhet arról, hogy terhes-e vagy sem. Pozitív terhességi teszt esetén igen kicsi az esélye annak, hogy a teszt téved, bár valóban van néhány olyan ritka eset, amikor a teszt hamisan pozitív (álpozitív). Negatív teszt esetén három lehetőség is elképzelhető:
Amennyiben a kontroll csík sem válik láthatóvá a teszten, vagy a terhesség gyanúja alapos, de a teszt negatív, 1 nappal később, a reggeli első vizeletből történő megismétlése javasolt.
Mivel 100%-os módszer nem létezik, a védekezés, a fogamzásgátló szedése, nem zárja ki a terhességet! Ha nem boldogul, vagy nem kívánatos terhesség igazolódik, forduljon nőgyógyászhoz!
Amennyiben a terhesség kizárt, mivel nincs kapcsolata, vagy a teszt negatív, a háttérben hormonális problémák állhatnak. Pubertás korban csak 6 hónap, később 3 hónap vérzésmentes időszakot tekintünk kórosnak és vizsgáljuk okát, illetve kezelünk.
A gyakori vérzés hátterében állhat normálisnál rövidebb menstruációs ciklus (csak 22-23 napnál gyakrabban jelentkező menstruációt tekintjük kórosnak), vagy attól független köztivérzés. Köztivérzés származhat a méhből, a méhszáj felszínéről, vagy ritkán a hüvelyfalból. Lehet ártalmatlan (pl. a ciklus 14 napja környékén jelentkező középidős vérzés) de jelezhet kezelendő problémát is, ezért javasolt ilyen panasszal is orvoshoz fordulni.
