A méhszájseb kifejezés a köznyelvben elterjedt gyűjtőneve a méhszájon található elváltozásoknak. Mivel a kifejezést gyakran használják különböző eredetű és súlyosságú elváltozások leírására, nehéz megmondani, hogy az adott beteg esetében a méhszájsebnek titulált elváltozás mit is takar.
Sokkal jobb lenne az orvosi elnevezéseket a köznyelvbe bevinni, mint azokat lebutítani a köznyelv számára.
A teljesség igénye nélkül szeretnénk némi alapismereteket követően a méhszáj leggyakoribb elváltozásairól tájékoztatást nyújtani.
A méh körte alakú szerv melynek hossza kb. 7-8 cm. A méhtest a méhnyakon át csatlakozik a hüvelyhez. A méhnyak alsó 1/3-a „belóg” a hüvelybe, ezt a részt nevezzük méhszájnak, vagy cervixnek. A méhszáj felszínét a hüvelyhez hasonlóan el nem szarusodó laphám (nyálkahártya) borítja. A méhnyak vaskos, rugalmas falú, igen keskeny csatornával rendelkező csőre hasonlít legjobban. A cső belső felszínét hengerhám borítja, ami nagy mennyiségben termel sűrű nyákot. A sűrű nyák elsődleges szerepe, hogy megakadályozza a hüvelyben található baktériumok feljutását a steril méhűrbe. A méhnyak váladék mennyisége és minősége (pl.: nyújthatóság) hormonális hatás következtében a ciklus során változik.
A méhszájat nőgyógyászati vizsgálat során hüvelyfeltárást követően vizsgálhatjuk. A méhszáj rutin vizsgálómódszere a kolposzkópia, mely során egy speciális mikroszkóp segítségével tekintjük át a méhszáj külső felszínét borító hámot. A jobb láthatóság érdekében ecetsav és kálium jodid oldatokat használhatunk.
A méhszájat borító sejtek alaposabb vizsgálatára a citológiai vizsgálat szolgál. Egy erre a célra kialakított mintavevővel ledörzsölünk kevés hámsejtet a felszínről, tárgylemezre kenjük, majd speciális festés után cytopathologus vizsgálja.
Mind a citológia, mind a kolposzkópia a méhnyakrák szűrésének fontos kellékei, melyeket HPV teszt teheti teljessé.
A méhszájseb kifejezést leggyakrabban erre az elváltozásra használjuk!
Az elváltozás lényege, hogy a méhnyak csatornáját borító hengerhám és a laphám határa, ami általában a nyakcsatorna nyílásánál található, a felszín irányába húzódik, vagyis a hengerhám a méhszáj felszínére terjed. Tehát a méhszájat továbbra is borítja nyálkahártya, csak ebben az esetben nem laphám, hanem hengerhám. Ezért nem szerencsés az elváltozást sebnek titulálni, mert az tulajdonképpen hámhiányt jelentene.
(A szemléletesség kedvéért: ha a laphámot egy vászon lepedőhöz hasonlítjuk, akkor a hengerhám leginkább egy frottír törülközőhöz hasonlítana legjobban, melynek felszínét sok kicsi boholy borítja.)
Az ectropium nagyon gyakori fiatal korban, fogamzásgátló szedése mellett, visszatérő hüvelyfertőzések következtében és terhességben.
Milyen problémát okoz az ectropium?
Szerencsére leggyakrabban semmilyen problémát nem okoz, azonban alkalmanként panaszok forrása is lehet.
Kezelés amennyiben az ectropium nem okoz panaszt, nem szükséges kezelni, tulajdonképpen nem betegség, hanem állapot és még csak kórosnak sem igazán mondható, hiszen igen gyakori a fiatalok között. Ezen kívül az elváltozás hosszú idő alatt, de spontán is rendeződhet.
Amennyiben az elváltozás kiterjedt, panaszokat okoz, illetőleg krónikusan visszatérő hüvelyfertőzések mellett észleljük, szükséges a kezelése.
A kezelés alapelve, hogy a hengerhámot roncsoljuk vagy eltávolítjuk. Roncsolás után mely történhet több módszerrel, a hüvely kémhatásának savasan tartásával segítjük a laphám visszatelepedését a roncsolt felszínre.
Roncsolásos technikák
A fagyasztás és a lézeres vaporizáció előnye, hogy gyors, járóbeteg ellátás keretében is elvégezhető eljárások, melyek kevés kellemetlenséggel járnak. Hátrányuk, hogy szövettani vizsgálat nem készül a roncsolt szövetből, ugyanakkor ilyen beavatkozásokat mindig citológiai vizsgálat előz meg, legtöbbször negatív citológiai lelet esetén végezzük őket, ugyanakkor alkalmasak enyhe citológiai eltérések esetén azok kezelésére is.
Összefoglalva elmondható, hogy a jóindulatú elváltozások esetében, mint a kiterjedt ectropium (méhszájseb) esetén szövettani vizsgálatra nincs szükség, ezért az ambulánsan, helyi érzéstelenítésben is elvégezhető eljárások, a méhszájfagyasztás és lézeres vaporizáció tűnnek előnyösebbnek.
A méhnyak, vagy méhszájrepedés általában szülések kapcsán, esetleg terhesség megszakítás során alakulhat ki. Szülés után közvetlenül feltárjuk a hüvelyt és átnézzük a szülőcsatornát, az esetleges sérüléseket, így a méhszáj repedését is összevarrjuk. Sajnos azonban, míg a hüvelyfal sérülései tökéletesen gyógyulnak, a méhszáj sokszor a varrat ellenére sem gyógyul megfelelően. Így alakul ki az inveterált méhszájrepedés, ami egy krónikus állapot, önmagában nem veszélyes, azonban az alábbi problémák kialakulásának forrása lehet:
Kezelés: a legmegfelelőbb kezelés a repedés felszínének kimetszése és összevarrása.
A HPV fertőzések egy része jóindulatú szemölcsök képződéséhez vezet. Ezek a HPV típusok általában a rosszindulatú daganat kialakulásának szempontjából alacsony rizikót jelentenek. A condyloma az alacsony daganatrizikó ellenére mindenképpen kezelendő, hiszen ennek hiányában általában terjed és növekszik, valamint a partnert fertőzi. Abban az esetben, amikor a condyloma a méhszáj felszínén helyezkedik el, a kezelés az ectropium (méhszájseb) esetében leírtakkal egyezik meg.
Azok a HPV által okozott hámelváltozások, melyek potenciálisan méhnyakrák kialakulásához vezethetnek, kolposzkópos vizsgálat során láthatóvá válhatnak. Ezeket is alkalmanként „méhszájsebnek” titulálják.
Mivel a kolposzkópiával önmagában nem lehet pontos információt adni az elváltozás súlyosságát illetően, mindig kiegészítjük a vizsgálatot cytológiai mintavétellel is. Abban az esetében, amikor a citológia normális eredményt ad, de a kolposzkópos vizsgálat során valami gyanúsat látunk, sűrűbben elvégzett szűrővizsgálatot (3-6 havonta) esetleg további vizsgálatokat pl. HPV meghatározást szoktunk javasolni.
Bár ritkán, de sajnos előfordul, hogy a méhnyakrák okozta szövetroncsolást is méhszájsebnek titulálják. Igen nagy hiba egy ilyen súlyos betegséget holmi kis „sebnek” bagatelizálni, ha méhnyakrák lehetősége felmerül, vagy igazolódik, a betegnek joga van tudni, hogy milyen súlyos a betegsége, ezért mindenképpen kerülendő az ilyen félrevezető megnevezés használata!