A humán papillomavírus elleni négykomponensű vakcina nemcsak a méhnyakrák, hanem az anogenitalis condylomatosis megelőzésére is alkalmas.
A human papillomavírus (HPV) okozta nemiszervi szemölcsök világszerte a leggyakoribb vírusos eredetű szexuális úton terjedő betegség (STD): a WHO világszerte évente 30 millió megbetegedést regisztrál. A HPV fertőzöttek számát ennél egy nagyságrenddel nagyobbra, évente 300 millióra becsülik.
1. ábra - Human papillomavírus fertőzések gyakorisága világszerte
Hazánkban a megbetegedés gyakoriságára nézve pontos járványügyi adatok nem állnak rendelkezésre, de az Országos Epidemiologiai Központ STD szaktanácsadója becslése szerint évente több mint 100 000 esetben fordulhatnak a páciensek ezzel a panasszal szakorvoshoz. A betegek többsége bőr-nemigyógyászati rendelésen jelentkezik, de a kórkép ellátásában – a tüntek elhelyezkedésétől függően - nőgyógyászok, urológusok, sebészek is sok esetben részt vesznek.
Az emberi laphámsejtekhez kötődő humán papillomavírus (2. ábra) a hám mikrosérülésein keresztül jut be az alapi sejtrétegbe, ahol rövidebb-hosszabb nyugvó periódus után kezd szaporodni.
2. ábra - Humán papillomavírus
Emiatt a fertőzést követően leghamarabb 3-12 hét múlva jelentkeznek a szemölcsök, de több hónapos sőt 1-1,5 éves lappangási idő sem ritka.
A fertőződés az esetek túlnyomó többségében szexuális aktus következménye, azonban fertőzött eszközök, használati tárgyak is közvetíthetik valamint anyáról-gyermekére terjedhet a fertőzött szülőcsatornán való áthaladás közben. A szülés közbeni fertőzés következménye az újszülöttben, kisdedben kialakuló gége papillomatosis, illetve nemiszervi szemölcsök kialakulása lehet.
A vírus replikáció a hámsejtek érésével párhuzamosan zajlik, az érett vírusok a hám felső rétegeiben állnak össze, és a levált hámsejtek közvetítik a fertőzést (3. ábra)
3. ábra - Human papillomavírus fertőzés és életciklus
Mivel a vírusfertőzés helyhez kötött, a vírus a vérbe nem kerül be, a megtámadott sejtek nem esnek szét, ezért a fertőzésre az immunrendszer sok esetben sem kielégítő ellenanyagos sem védekező jellegű sejtes immunválaszt nem képes kifejleszteni.
Az ellenanyagos immunválasz kétféle antigénre adott reakcióban nyilvánul meg: az L1/L2 fehérjék, vagyis a késői burok fehérjék váltják ki a relatíve legerősebb közömbösitő ellenanyag termelést. A korai vírusfehérjékre adott ellenanyag válasz jellemzően gyenge vagy akár el is maradhat. A HPV elleni ellenanyagok többnyire típus specifikusak. Az ellenanyag válasz lassú és gyenge. Immunmemória kialakulása ritkán figyelhető meg.
A sejtes immunreakció képes eliminálni a bekövetkezett HPV fertőzést. A sejtes immunreakciót a minden fertőzött sejten kifejeződő E6, E7 korai fehérjék váltják ki, ugyanakkor éppen ezek elnyomják a sejtes immunitáshoz szükséges interferon szignált is. Az L1/L2 fehérjékkel szemben nem alakul ki sejtes immunválasz, mivel ezek az alapi sejtekben nem fejeződnek ki.
A nemiszervi szemölcsösség klinikai tünetei sokszínűek lehetnek: típusos esetben a nemiszervek területén, a gáton, a végbél körül, a lágyékban, a herezacskón, illetve a szeméremdombon egyszeres vagy többszörös, változó számú és nagyságú, szemölcsös, bőrszínű vagy pigmentált növedéket észlelünk (4. ábra).
4. ábra - Nemiszervi szemölcs (Fotó: Dr Várkonyi Viktória)
Az esetek egy részében a húgycső elülső szakaszában, a hűgycső nyilásban, a hüvely falán, a méhszájon és az végbélben is előfordulnak. Egyre gyakrabban találkozunk szájban, illetve száj körül megjelenő növedékekkel is. Szülés közbeni fertőzés kisdedekben gége papillomatosist okozhat (5. ábra).
5. ábra - Gége papillomatosis (Glikman D., et al. N Engl J Med 2005; 352:e22)
A nemiszervi szemölcsösség szubjektív panaszokkal többnyire nem jár, azonban a növedékek szaporodása, esztétikailag visszatetsző külleme előbb-utóbb orvoshoz viszi a beteget. A kezelés célja a növedékek eltávolítása, hiszen a humán papillomavírus fertőzést jelen tudásunk szerint gyógyítani nem lehetséges.
A fizikai, illetve a kémiai roncsoló kezelések után igen gyakori a kiújulás. A helyi immunstimuláció indirekt antivirális hatása révén a kiujulás előfordulását csökkenti, de jelenleg még igen költséges kezelési lehetőség. A fizikai eltávolítás módszerei – kimetszés, fagyasztás, égetés, lézer égetés - speciális eszközöket igényelnek. A kémiai roncsoló kezelések szinte minden esetben erős helyi gyulladásos reakciót váltanak ki duzzanat, vörösség, sebek, fekélyek kialakulásával, és relatíve hosszadalmasak is.
A nemiszervi szemölcsösség ellátása tehát embert próbáló feladat mind az orvos mind a beteg számára. A problémát súlyosbítja a betegség fertőző mivolta és terjedési módja, ami a beteg számára komoly pszichés tehertételt, a párkapcsolat számára pedig súlyos megpróbáltatást jelenthet.
A megelőzést szolgáló négykomponensű vakcina kifejlesztésekor a fejlesztést végzők nem csupán egy fatális kimenetelű megbetegedés, a méhnyakrák, hanem a leggyakoribb szexuális érintkezéssel közvetített vírusos betegség, a nemiszervi szemölcsök megelőzését is célul tűzték ki.
6. ábra - A human papillomavírus genomja
A human papillomavírus vakcinához szükséges VLP (virus like particulum) előállításakor kivágják az L1 gént a HPV DNS-ből (6.ábra), majd beillesztik egy másik mikrobába, a Saccharomyces cerevisiaea DNS-ébe. Az így előállított ún. rekombináns mikróbát nagy mennyiségben szaporítják, melynek szaporodása közben nagy mennyiségű L1 protein keletkezik. Ez a fehérje olyan szerkezetű, hogy magától vírus-szerű partikulumokká (VLP) áll össze. (7.ábra)
7. ábra - Saccharomyces cerevisiae-ben szintetizált virus-like particulumok (VLP)
Az L1 VLP-ket tartalmazó vakcina hatására közömbösítő ellenanyagok termelődnek, melyek megakadályozzák a későbbiekben bejutó vírus kötődését a laphámsejtekhez. Az oltás intramuscularis alkalmazása lehetővé teszi az antigén gyors és intenzív felszívódását, amely a véráramba jutva az antigénprezentáló sejtekkel való találkozás révén stimulálja a humorális immunválaszt, vagyis a közömbösítő ellenanyagok termelődését.
Az oltóanyag négyféle HPV (6,11,16,18) típussal szemben nyújt közel 100%-os védelmet. A 6,11 típusok az anogenitális condylomatosis esetek 90%-áért felelősek, míg a 16, 18 típusok a méhnyakrák 70%-ban szerepelnek kóroki tényezőként.
Az oltás 9-45 éves nők számára ajánlott, azonban a leghatékonyabb megelőzés a szexuális élet megkezdése előtt, a 11-12 éves kislányok vakcinálásával érhető el. Kisfiúk is olthatóak 9-15 éves korban.