Az andrológia egyik fő témája napjainkban az idősödő férfiak orvostudománya, illetve ennek andrológiai vonatkozásai.
Az öregedés eltéréseinek nagy részéért, úgymond az idősödés tüneteiért hormonális változások, leginkább a tesztoszteron szintjében történt változás tehető felelőssé. A hím nemi hormon szintje a harmadik évtized után csökkenni kezd. A 75 éves korosztály tesztoszteron szintje a fiatal korúakénak csak 65%-a!
A hormonszint csökkenés megnyilvánul az összes tesztoszteron szint csökkenésében és a szabad, valamint a semmilyen fehérjéhez nem kötött, ún. biológiailag hasznosítható tesztoszteron szint csökkenésében is. Az össz tesztoszteron évente 0,4%-al , a szabad tesztoszteron évente 1,2%-al csökken. Megnövekszik a hormonkötő fehérje (SHBG) szintje, amely tovább fokozza a tesztoszteron hiányát. Az agyi szabályzás szintjén a hím nemi hormon termelését serkentő hormon, az LH (luteinizáló hormon) hatáserőssége csökken. A mellékvesében a dihidro epiandroszteron (DHEA) és a dihidro epiandroszteron szulfát (DHEAS) szintje is csökken, amely a tesztoszteronképzés másik lehetőségének megingását jelenti. A herékben a tesztoszteront termelő sejtek (Leydig sejtek) száma az életkorral nem változik, aktivitásuk viszont jelentősen csökken. A hormonális eltérések nem függnek a testtömegtől (BMI).
Összességében tehát tesztoszteron-hiány állapota alakul ki.
A tesztoszteron szintjének csökkenése miatt megbomlik a férfiak érzelmi stabilitása, viselkedésbeli változások történnek. Ilyenkor a férfiak idegesebbek, agresszívabbak lehetnek, növekszik a türelmetlenség. Általános tünet még a hőhullámok megjelenése, izgatottság, belső feszültség, szédülés, fejfájás, csökkent koncentrációkészség. Alvászavarok jelentkezhetnek, és romlik a memória is. Az alvás zavara a tüneteket erősíti, növekszik a fáradékonyság, csökken a fizikai terhelhetőség. A férfiak a munkahelyi konfliktusokat nehezebben élik meg, a családi életben is nagyobb türelem szükséges a családtagok részéről. A depresszió előfordulásának gyakorisága is jelentősen növekszik.Csökken az összes izomtömeg, és csökken az izmok hossza és ereje is. A szőrnövekedés, hajnövekedés zavart szenved, amely zavar főleg a hosszirányú növekedésben mutatható ki. Csökken az érintési ingerekre való reagálás, romlik az érzőrendszer egészében, amely a szexuális panaszok erősödéséhez vezet.
A tesztoszteron hiányállapot során megnövekszik a szív-és érrendszeri betegségek előfordulása, a hím nemi hormon érvédő hatásának elmaradása miatt. Változások történnek a vérképzésben is.
Ma is általánosnak tekinthető szemlélet, hogy az idős embernek nincs szüksége szexuális kapcsolatra, a szexuális funkciók vizsgálata, vagy akárcsak megkérdezése ritkán terjed ki a 65 év feletti korosztályra. Pedig az idősödő korosztálynak is van igénye a szexuális életre. Felmérések szerint a 66-71 év közötti férfiak 28%-a heti egy közösülésről számol be, 80 év és 102 év közötti férfiak 83%-a és ugyanilyen korú nők 64%-a igényel - igaz ilyenkor már közösülés nélküli - szexuális gyengédséget, érintést.
Idős korban számos tényező befolyásolja a szexuális életet. A hormonális változások következtében csökken a szexuális vágyakozás, más néven libido, és gyakrabban alakul ki merevedési zavar. Előfordulnak ejakulációs problémák is. A szexuális tüneteket erősíthetik a gyakrabban előforduló betegségek, rendszerbetegségek, és az ezek miatt szedett gyógyszerek is. Társulnak még a korral együtt járó fizikai és pszicho-szociális változások is.
Az időskori szexuális aktivitás is függ a hangulattól, az önbizalomtól, az emberi kapcsolatoktól és az élettel való általános megelégedettségtől. Időskorra általában a házasságon belüli szexuális élet a jellemző, melynek gyakorisága összefüggést mutat a pár korábbi szexuális kapcsolatának minőségével. Idős korban a szexuális aktivitás megszűnésének leggyakoribb oka a partner hiánya. Emellett az intimitás társadalmilag is kevésbé elfogadott. Sokan gondolják, hogy a nyugdíjas kor elérésével a szexuális életből is vissza kell vonulniuk.
A szexuális vágy, a libido csökkenése gyakori velejárója az öregedés folyamatának, persze előfordulhat ez fiatalabb korban is, ilyenkor általában hormonális eltérés, vagy lelki okok állnak a háttérben, de a prosztata idült gyulladása is okozhat ilyen tüneteket.
A szexuális eltérések között a merevedés zavara a leggyakoribb. Ennek egyik oka a már említett hormonális változás. Az erekció folyamata napjainkra részleteiben is megismert, komplex folyamat. Látás, tapintás, szaglás egyaránt létrehoz ingerületet, amely az agyi és gerincvelői idegi pályákon keresztül jut el a paraszimpatikus rostokon át a hímvesszőig. Itt az inger hatására az un. endothel sejtekben nitrogén-monoxid gáz képződik, ami könnyen jut be a barlangos testekben lévő erek simaizom-sejtjeibe, ahol egy biokémiai folyamatban vesz részt, melynek során olyan anyag keletkezik, ami elengedhetetlen feltétele a simaizmok ellazulásának. Amikor ezek az izomsejtek ellazulnak, az érfal elernyed, maga az ér kitágul, rajta több vér képes áthaladni. A barlangos testek ereinek speciális anatómiai felépítése révén nagyobb öblök telnek meg vérrel, az elvezető vénás rendszert elnyomva a jelentős vértöbblet révén kialakul a merevedés. Tehát ehhez szükséges megfelelő szexuális inger, az idegpályák és a folyamatban részt vevő struktúrák fiziológiai épsége, és az erek falának rugalmassága. Ha bármelyik nem megfelelően működik, a merevedés nem lesz teljes. Az öregedés folyamán ezek a szervrendszerek gyakran károsodnak, tehát érthető, hogy az öregedéssel gyakrabban fordul elő merevedési zavar.
Akkor beszélünk a merevedés zavaráról, ha a szexuális aktushoz szükséges erekció vagy nem jön létre, vagy nem kellő fokú, vagy nem tart kellő ideig, és ez az eltérés legalább 3 hónapja fennáll, illetve ismételten jelentkezik. Lehet szervi és lelki eredetű, bár ezek az okok természetesen leggyakrabban együtt jelentkeznek. A szervi eltérések között leggyakoribb az éreredetű probléma, valamint előfordulnak beidegzési zavarok, hormonális okok, anatómiai eltérések, bizonyos rendszerbetegségek és ezek gyógyszeres kezelései. Legfőbb rizikófaktorai a cukorbetegség, melynek során az erekciós zavar előfordulása négyszer gyakoribb, az érfalat károsító hatás mellett a beidegzés zavarát okozza, valamint a magas vérnyomás betegség, ami úgyszintén érkárosító. A magas koleszterin és vér zsírsav szint, a szívbetegségek, a prosztata betegségei és azok bizonyos kezelési módjai tartoznak még a legfontosabb rizikótényezők közé. Itt kell megemlíteni a dohányzás érkárosító hatását is! Az idősödő férfit illetve a férfi klimaxban szenvedő pácienst gyakran ez a tünet irányítja orvoshoz, sok esetben így derül ki valamely rendszerbetegség, vagy pl. szív probléma is.
Gyakori tünet az ondótávozás (ejakuláció) zavara is, elsősorban az ondó mennyiségének csökkenése jellemző, de előfordul a fájdalmas ejakuláció megjelenése is, amely elsősorban a külön fejezetben tárgyalt alsó húgyúti tünetegyüttes velejárója.
Kórismézése az utóbbi években igen jelentősen fejlődött, ma már a merevedés erőssége, foka, egyaránt fájdalmatlanul, műszeresen és objektíven mérhető. Jelentős fejlődésen mentek át a képalkotó vizsgálati módszerek is. Mindezek által, nem fájdalmas vizsgálatokkal kimutatható a zavar eredete, így lehetőség nyílhat a legjobb eredményességgel végezhető oki kezelésre. Amennyiben olyan kórok derül ki a vizsgálatok során mely nem gyógyítható, de karban tartható, mint pl. a cukorbaj, a merevedési képesség is javítható, bár itt sem lehet a funkció visszaállítását remélni, de lehetőség van, akár alkalmankénti erekció létrehozására.
Az idősödés - korábbi feltételezésekkel ellentétben - nem jár feltétlenül a szexuális lehetőségek és szokások alapvető megváltozásával. A rendszeres szexuális élet segít megőrizni a fiatalos megjelenést, szerepe van az ideális testsúly megtartásában.
A prosztata a pubertás alatt kezd el növekedni, és éri el kb. 15-20 gr-os tömegét. Ezt követően egy évtizeden át nem változik, majd egyre inkább fellelhetővé válnak azok a szövettani eltérések, melyek a benignus prostata hyperpláziát (BPH) jellemzik.
A leggyakrabban észlelt prosztata betegség a dülmirigy idült (krónikus) gyulladása. Hátterében leggyakrabban bakteriális fertőzés áll, a baktériumok prosztatába jutása számos módon történhet, egy ún. felfázástól kezdve, a szervezetben lévő egyéb bakteriális gócon át a szexuális útig bárhogyan létrejöhet. Ismert más kórokozó csoport (ún. obligát intracelluláris baktériumok, mint pl.: Chlamydia trachomatis, Mycoplasma hominis és genitalium valamint Ureaplasma urealyticum) által létrehozott fertőzés, valamint létezik nem bakteriális eredetű krónikus prosztata gyulladás is.
A prosztata jóindulatú megnagyobbodásának (BPH) két szakaszú a lefolyása, a patológiai szak, ahol még tünetek nem jelentkeznek, csak szöveti eltérések, valamint a klinikai, a tünetekkel. A BPH a férfi urológiai betegségek között igen gyakori, irodalmi adatok szerint az 50-85 év közötti férfi populációban 50-90% gyakorisággal fordul elő. Ez a folyamat egyértelműen életkorfüggő, a prosztata húgycső melletti mirigyállományából indul ki. A tünetek megjelenése a hólyag ürülésének akadályozottságából adódik. A folyamat leegyszerűsített mechanizmusa két - statikus és dinamikus - komponensből tevődik össze. A statikus oldal a csökkent vizeletáramlás és gyengült vizeletsugár a prosztata megnagyobbodása mellett, a dinamikus összetevő az irritatív tüneteket, a vizelés gyakoriságát és a késztetéses szimptómákat jelenti. A hím nemi hormon (tesztoszteron) mennyisége és a BPH között szoros összefüggés található. Az öregedés során pedig a tesztoszteron szintje csökken, az ösztrogén növekszik. A dinamikus komponenseket a prosztata tok és a hólyagnyak simaizom-tónusának növekedése okozza. Emellett a hólyagfal összehúzódó képessége csökken, megnövekszik az izomtónus. Itt jutnak fontos szerephez az adrenerg receptorok.
Az 50 év feletti férfiaknál jelenik meg először a prosztata rosszindulatú elváltozása, a prosztatarák. Az életkorral előfordulása egyre gyakoribb. A vérből mérhető PSA (prosztata specifikus antigén) szintje jelzője a prosztataráknak, emellett döntő fontosságú a prosztata tapintási lelete. Időben felfedezett elváltozás radikálisan kezelhető, gyógyítható! Ez magyarázza az 50 év felett javasolt rendszeres urológiai ellenőrzés szükségességét. A folyamat előre haladtával nyirokcsomó-, majd csont- és egyéb távoli (tüdő-,máj) áttétek jelentkezhetnek.
A panaszok a fent említett minden prosztata betegségre jellemzőek. A nehézvizelés, főleg a hajnali- reggeli órákban nehezebben induló vizelés, vékony vizeletsugár, csökkent vizelet intenzitás, sürgető vizelési inger, gyakori vizelés, nocturia (éjszakai vizelések), vizelet rekedés, esetleg vérvizelés tehát több kórképekben is fellelhetőek, összefoglalóan célszerű tehát alsó húgyúti tünet-együttesről (Lower Urinary Tract Symptoms LUTS) beszélnünk. LUTS-t okozhat minden alsó húgyúti obstrukció (Bladder Outlet Obstruction BOO), mint a prosztata megnagyobbodása (Benign Prostatic Enlargement BPE), prosztatarák (PCA) , a hólyagnyak szűkülete, merevsége, a húgycső szűkülete, de a hólyagizomzat működési zavara is. A LUTS hátterében ezen kórokok differenciálása csak időigényes urodynamikai vizsgálatokkal lehetséges.
A prosztata nagyobbodás okozta alsó húgyúti tünet-együttes alapvetően három okra vezethető vissza; 1. a megnagyobbodott prosztata által a hátsó húgycsőre kifejtett összenyomatás (statikus összetevő), 2. a prosztatában és a hólyagnyakon kimutatott fokozott alfa adrenerg aktivitás (dinamikus összetevő) és 3. a hólyagizomzat eltérései (csökkent összehúzódó képesség, fokozott ingerlékenység).
A tünetek jellemzésére, a kezelés eredményességének lemérésére jelenleg az egyik legjobb parameter a tüneti pontszámok kérdőíven alapuló meghatározása (International Prostate Symptom Score, IPSS). A labor paraméterek között a vesefunkciós értékek és a vizeletvizsgálat kiemelt fontosságúak, a prosztata specifikus antigén (PSA) szint ellenőrzése szükségszerű, a prosztata tényleges méretéről a végbélen át végzett tapintás és a végbélen keresztül végzett ultrahang ad felvilágosítást. Az uro-flowmetria a vizelet áramlást detektálja, míg ultrahanggal a visszamaradó vizelet mennyisége ellenőrizhető.
Magyarországon a férfi osteoporosis előfordulása 23%, 314.000 férfit érint.Míg a 60 és 79 év közötti korosztályban a csontritkulás a nőknél kétszerte gyakoribb, addig a 80 évesek között a férfi : nő arány egyenlő. A csonttörés utáni halálozás a férfiaknál a nőknél talált adatok másfélszerese. Az 50 év feletti férfiak 6%-a szenved osteoporosisban. Ezekből is látszik a férfiak csontritkulásának korfüggősége.
A férfiak csontvesztése időben elnyújtottabb folyamat. A csonttömeg nagyobb, mint a nőknél, de a csontok sűrűsége egyforma. Az életkorral a corticalis csontvesztés és a csontképzés is csökken. Hatásmechanizmusában nemcsak a tesztoszteron hiány játszik szerepet, még fontosabb tényező az ösztrogén hormon szintjének változása.
Vizsgálata radiológiai - oszteodenzitometria, és biokémiai. A "néma járvány"-nak is nevezett betegség szűrésére lenne szükség az érintett korosztályban.
Az öregedés és a férfi klimax kezelése összetett, komplex munka, több szakember egyidejű segítségét követeli meg. Megfelelő gondozás mellett a férfi klimax átmeneti kóros állapot, amely gyógyítható, és elérhető, hogy a beteg ismét férfi ereje teljébe kerüljön.
Elsődleges szerepe van a tesztoszteron pótlásának. Ennek egyetlen ellenjavallatát jelenti a prosztatarák (PCA) és prosztata jóindulatú megnagyobbodása (Benignus Prostata Hyperplasia, BPH). Amennyiben a PCA lehetőségét vizsgálatainkkal kizártuk, a kezelés szigorú ellenőrzés mellett életkori határok nélkül folytatható. Indikációja a bizonyított tesztoszteronhiány. Amennyiben a serum össz tesztoszteronszintje 10 nmol/l alatti, a kezelés indokolt. A terápia során nem kell a normális határokon belüli androgénszint elérésére törekedni, a tünetek enyhítésére ill. javítására elegendő a normális alsó határhoz közeli "subnormalis" szint tartása.
A libido csökkenése esetén vitaminkombinációk, afrodoziákumok adhatók, a merevedési zavar terápiája során törekszünk a kóroknak megfelelő, lehetőség szerint oki kezelést végezni. A hormonszint ellenőrzése és lehetőség szerinti pótlása elengedhetetlen tényező. Az elmúlt évek forradalmi fejlődésének köszönhetően ma hazánkban is 3 szájon át adható gyógyszer áll rendelkezésre, amelyekkel az esetek kb. 80%-ában megfelelő fokú erekció hozható létre. Sok esetben a gyógyszeres kezeléssel a funkció annyira javitható, hogy a kezelést csak bizonyos ideig kell folytatni. Ezek a szerek a fent emlitett biokémiai folyamatokba avatkoznak be. Nitrát tartalmú szereket szedő szivbetegek, nem beállitott, alacsony vérnyomású férfiak, súlyos sziv-, vese-és májbetegek nem használhatják!
A gyógyszereken kívűl lehetőség van (fájdalmatlan!) injekciós kezelésre is. Ennek során kicsi és vékony tűvel olyan anyagot fecskendezünk a barlangos testbe, amely akarattól függetlenül merevedést idéz elő. A szer adagjának beállitása során a páciens a módszer kivitelezését megtanulja, majd öninjekciós módszerként önállóan alkalmazza.
Ha a merevedési zavar okaként a vénás rendszer hibáját találjuk, sebészeti módszert alkalmazhatunk az erekciós képesség javítására.
Amennyiben ezek a kezelési módok nem hoznak eredményt vagy nem alkalmazhatók, végső megoldásként pénisz protézis beültetést végezhetünk. Választható állandó merevedést biztosító, vagy hajlítható protézis is, a legmodernebb készülék a herezacskóba ültetett pumpa által felfújható illetve leengedhető.
Az alsó húgyúti tünetegyüttessel járó panaszok jelentős mértékben befolyásolják az életminőséget. Az idült bakteriális prosztata gyulladás kezelése célzott, megfelelő ideig tartó (akár 4-6 hét!) antibiotikum kezelés, szükség esetén kombinációban. Ez kiegészíthető gyulladáscsökkentő-, ill. a panaszok súlyosságától függően egyéb gyógyszeres vagy gyógynövényes kezelésekkel.
A BPH gyógyszeres kezelése alfa-receptor gátlók, 5-alfa-reduktáz-gátlók és gyógynövények adását jelenti. Ezeket kombinálhatjuk is egymással. Nem elhanyagolható szerep jut a gyógynövényeknek is. A tünetek és a BPH kezdeti stádiumában sokan vélik úgy, hogy célszerűbb természetes anyagok bevitelével kezelni a panaszokat. Az egyik leggyakrabban alkalmazott phytoterapeutikum az afrikai fűrészpálma (Serenoa repens) kivonata, melynek bizonyítottan van 5-alfa-reduktáz gátló, és antiösztrogen hatása. A fűszerpálma és afrikai törpepálma gyümölcsének kivonata (Sabal serrulata, Pygeum africanum), a csalángyökér kivonat (Urtica radix), a tökmagkivonat (Cucurbita semen), a fűpollen kivonat (Secele cereale), a rozspollen, a liliomnövény kivonata (Hypoxidace-félék) jól ismert, széles körben alkalmazott kezelési módszer, sok esetben a gyógyszeres, vagy műtéti terápia kiegészítéseként.
Amennyiben a panaszok nem enyhülnek, a vizeletáramlás gyengül, a visszamaradó vizelet mennyisége nő, vizeletelakadás lép fel, vesefunkciós károsodás jelentkezik, műtéti kezelés indikált. A prosztata nagyságától függően (nagyobb, mint 50-60 gr) nyílt prosztata műtétet, vagy kisebb prosztata esetén húgycsövön keresztüli, ún. endoscopos műtétet végzünk. A beavatkozások másik csoportját azok a minimálisan invazív eljárások jelentik, melyek során a prosztata szövet nekrózisa révén érünk el szövetpusztulást különböző energiaforrások felhasználásával. (lézer, radiohullám, tűelektródok (TUNA), mikrohullám (TUMT) , ultrarövidhullám, (HIFU))
A prosztatarák kezelése a felfedezéskor észlelt stádium függvénye. Korai stádiumú prosztatarák műtéti úton, vagy sugárkezeléssel gyógyítható, az előrehaladott stádiumú betegség esetén a hormonrendszerre ható gyógyszeres kezelés, valamint a kiterjedtség függvényében citosztatikumok, csontvédő gyógyszerek adása esetleges kiegészítő terápia használata szükséges.