A kismedencei gyulladás, angolszász nevén pelvic inflamatory disease (PID) a kismedencében található belső női nemiszervek (méh, petevezetékek, petefészkek, méhszalagok) gyulladásos állapotának összefoglaló neve. Mivel csak igen súlyos esetekben érintett valamennyi szerv a gyulladásban, ezért célszerű az orvosi szaknyelvben elterjedt módon a méhnyak (cervicitis), méhnyálkahártya (endometritis), petevezeték (salpingitis), petefészek (oophoritis), a petevezeték és petefészek (adnexitis) gyulladásos állapotait külön megnevezni. A köznyelvben a petefészek gyulladás és felfázás megnevezések terjedtek el.
A kórkép kialakulásáért mindig bakteriális fertőzés a felelős. Míg a hüvelyben főképpen baktériumok és kevés gomba által alkotott normál flóra van jelen, addig a tőle csupán néhány centiméter távolságban elhelyezkedő belső nemi szervek egészséges állapotban sterilek. Élettani körülmények között a méhnyak sűrű, antibakteriális hatással is rendelkező váladéka akadályozza meg a baktériumok bejutását a steril méhűrbe. Csak egyes szexuális úton terjedő betegségek kórokozói, elsősorban a Gonorrhoea és a Chlamydia baktériumok képesek méhnyakon át ascendáló, vagyis felszálló fertőzést okozni.
Azok a baktériumok, melyek a normál hüvelyflóra tagjai, eszközös beavatkozás [abortusz, méhkaparás (curettage), spirál felhelyezés, vagy eltávolítás], vagy vetélés és szülés kapcsán, esetleg spirál jelzőfonala mentén juthatnak fel a kismedence szerveibe.
Míg a szexuális úton terjedő fertőzésekre az üregrendszerben való (canalicularis) terjedés, a szülést és eszközös beavatkozásokat, valamint a spirál mellett kialakuló gyulladások egyes eseteiben az üregrendszeri és nyirokereken át (lymphogen) történő terjedés a jellemző.
A kórlefolyás alapján elkülöníthető heveny gyulladással járó klasszikus kismedencei gyulladás, melyet erős alhasi fájdalom, bő hüvelyfolyás, teltségérzés, haspuffadás, vizeletürítéskor hólyagtáji görcsölés, esetleg végtagokba és deréktájba sugárzó fájdalom és magas láz kísér. Az ilyen heveny gyulladás legtöbbször már korábban károsodott petevezetékek felülfertőzésének következtében jön létre, és mindig polymicrobás, vagyis több baktérium által okozott fertőzés. Kezelése nagy dózisú és a szokásosnál hosszabb ideig (min. 14 napig) tartó antibiotikum kombináció alkalmazásával lehetséges. Súlyos esetekben, illetve még nem szült nők esetén enyhébb formában is kórházi felvétel és intravénás antibiotikum kezelés válhat szükségessé.
Amennyiben a gyulladást szexuális úton terjedő Chlamydia trachomatis baktérium okozza, a tünetek jóval enyhébbek, a láz általában hiányzik. A heveny tünetek hiányának oka az, hogy a Chlamydia baktérium a hengerhám sejtekben szaporodik és életciklusa az átlagos baktériumokénál hosszabb. A fertőzés ezért lassan, a hámréteg mentén „araszolva” halad a méhnyak, méh, majd a petevezetékek hámrétegén felfelé. Kiterjedt Chlamydia fertőzés esetén az egész hasüreget, beleértve a májfelszínt is érintheti a gyulladás és a következményeképpen kialakuló hegesedés. Mivel a Chlamydia baktérium csak a hengerhám és a húgyutak átmeneti hámsejtjeit képes megtámadni, a fertőzés első állomása nem a hüvely, hiszen azt el nem szarusodó laphám borítja, hanem a méhnyak csatornája. Kezdetben helyi gyulladás alakul ki, mely bő, gennyes méhszáj váladékozáshoz vezet, amihez gyakran társul bakteriális vaginosisnak nevezett, kellemetlen szagú, híg hüvelyfolyás képében jelentkező hüvelyfertőzés is. Amennyiben a fertőzést idejében észleljük, megfelelő antibiotikum kezeléssel komolyabb maradványtünetek nélkül a Clamydia fertőzés kezelhető. Tartós, vagy ismételt gyulladás esetén a méhnyak hámja megvastagszik és váladéktermelése fokozódik. Ez a váladék nyúlós hüvelyfolyás képében okoz panaszokat. Amennyiben a fertőzést idejében nem észleljük, az lassan felfelé halad a petevezetékek irányába. Amikor a fertőzés eléri a méh üregét, illetve a kialakult gyulladás ráterjed a méhet körülvevő kötőszövetekre és szalagokra, a méh mozgatásra érzékennyé válik. Szexuális aktus, vagy nőgyógyászati vizsgálat során alhasi fájdalom jelentkezik. A fertőzés gyakran lappangó formában áll fenn, melynek legfőbb veszélye, hogy észrevétlenül, de súlyosan károsíthatja a petevezetékeket, ennek késői szövődménye meddőség, méhen kívüli terhesség, vagy krónikus kismedencei fájdalom lehet, illetve kiváló alapot adhat egy nőgyógyászati beavatkozás esetén heveny kismedencei gyulladás, súlyos esetekben tályog kialakulásához. Erre a típusos példa, amikor meddőségi kivizsgálás során a petevezetékek átjárhatósági vizsgálatát végzik el. Ilyen esetekben kontraszt anyagot fecskendezünk a méhszájon és a méhüregen át a petevezetékekbe. Átjárható petevezetékek esetén a kontrasztanyag kijut a hasüregbe, ami röntgenfelvételen jól látszik. Amennyiben a beavatkozás során a hüvelyből, vagy a gyulladt méhnyakból baktériumok sodródnak a befecskendezett folyadékkal, befertőzhetik a korábban károsodott petevezetékeket, ami akár igen komoly gyulladáshoz is vezethet.
Kismedencei gyulladások igen kellemetlen tulajdonsága, hogy nem múlnak el nyomtalanul. Legtöbbször több, akár tünetmentesen lezajló gyulladás során alakulnak ki azok az elváltozások, melyek a késői szövődményeket okozzák. A petevezeték fala megvastagodik, a petevezeték mozgása mely hasonlít a belek perisztaltikus mozgásához gyengül, vagy megszűnik, a petevezeték csatornáját bélelő csillószőrös hengerhám apró csillószőrei károsodnak, ezáltal a hullámszerű mozgásukkal gerjesztett méh ürege felé tartó áramlás megszűnik. Amennyiben a petevezeték fala súlyosan hegesedik, vagy a petevezeték körül kialakuló összenövések következtében a petevezeték megtörik, a csatorna elzáródik. A lezárt petevezeték meddőséghez vezet. Amennyiben a petevezeték csupán működésében károsodik, vagy a csatornája nem záródik el teljes mértékben, méhen kívüli terhesség kialakulásához vezethet. Az ismételt gyulladások következtében megvastagodott nyálkahártyák fokozott mennyiségben termelnek váladékot, mely krónikus folyást okozhat. Ennek egy érdekes formája az, amikor a hasüreg felé lezárt, tágult petevezetékben a váladék felgyülemlik bennük, majd időről-időre, hirtelen bő nyákos hüvelyi folyást okozva kiürül.
A petevezetékek körül, illetve a méhet függesztő szalagok mentén kialakuló hegesedés krónikus kismedencei fájdalom forrása lehet. Gátolja a környező szervek működését – a belek perisztaltikus mozgását, a petefészekben az érett petesejt kiszabadulását –, valamint a hegesedés következtében a méh és függelékei elveszítik mobilitásukat, kötötté válnak.
Tályog leggyakrabban már korábban károsodott petevezetékek felülfertőződése esetén jön létre. A tályog egy környezetétől fallal körülhatárolt gennygyülem. Amennyiben a tályog csupán a petevezetéket foglalja magába, pyosalpixról (gennyes petevezetékgyulladás) beszélünk, amennyiben a folyamat a petevezeték egész falát érinti, a gyulladás ráterjed a környező szervekre, így a petefészkekre belekre is, kialakul a tuboovarialis abscessus. Tályog, kialakulása esetén csupán az antibiotikus és műtéti kezelés kombinációja adhat gyógyulási esélyt. A sebészeti beavatkozás során az érintett petevezetéket, tuboovarialis abcsessus esetén a petefészket is el kell távolítani! Figyelem! Amennyiben a gyulladás a méhet is érinti, ilyen elhanyagolt spirál melletti gyulladás, esetleg szülést, lázas vetélést követően szokott kialakulni a méh eltávolítása is szükségszerű lehet!
A fentiek alapján világosan látszik, hogy a kismedencei gyulladást a kezdeti stádiumban tudjuk csak hatékonyan és maradványtünetek nélkül kezelni. Amennyiben a folyamat előre halad, a kezelés csak erélyes és hosszan tartó gyógyszeres és sokszor műtétes kezelés kombinációjával történhet, ugyanakkor késői szövődmények kialakulásának, esetleg bizonyos szervek elveszésének kockázata jelentős. A fertőzéseket könnyebb megelőzni, mint felismerni és kezelni!
A kismedencei gyulladások kialakulásának legfontosabb rizikótényezője a szexuális partnerek száma az élet során, a nőgyógyászati műtétek (terhességmegszakítás) illetve spirál nem rendeltetésszerű használata. Ezért kifejezetten tanácsos a nem kívánt terhességeket így a terhességmegszakításokat megelőzni pl. fogamzásgátló tabletta szedésével, valamint a szexuális úton terjedő fertőzések ellen is védekezni, melynek legegyszerűbb módja óvszer használata. Spirál használata esetén kiemelkedően fontos a hüvelyflóra épségének megőrzése, hüvelyfertőzések időben történő kezelése és a használati utasításnak megfelelő időközökben a spirál cseréje.